Kb. 7-8 éve merült fel bennem először, hogy valamilyen megoldás kellene az egyre ritkuló hajamra. Ekkor még inkább a STRIP módszer alkalmazása volt jobban elterjedve, ami nem tűnt valami biztató megoldásnak.

Az újfajta eljárás (FUE) megfizethetetlennek tűnt, így várakozó álláspontra jutottam.
A HairHungary-t már több éve figyelemmel kísértem az interneten, és mindig elolvastam illetve megnéztem azok írásait, képeit, akik a klinikán végeztették el a hajátültetési műtétjüket. Idén nyáron elhatároztam magam, és egy konzultáció után a HairHungary csapatát választva belevágtam egy 5.600 hajszál átültetésével járó két napos SafeSystem-FUE műtétbe.

Hajbeültetés előtt - A konzultáción készült képek

 

  

A reggel fél 9-kor kezdődő műtét előtt egy kedves asszisztens hölgy lenyírta a hajamat, ami elég fura érzés volt, tekintve hogy utoljára 20 éve volt ilyen rövid. Megnézhettem egy speciális kamerával az adó és a fogadó hely nagyított részeit, klassz kis összehasonlítás volt, nagyon jól megmutatta a különbséget. Ezután elkezdődött a műtét, ami a kivételi hely érzéstelenítésével indult. Talán ez és a későbbiekben zajló beültetés előtti érzéstelenítés a legkellemetlenebb dolog az eljárás során.(de ettől sem kell nagyon megijedni, mert inkább kellemetlen csak, mintsem fájdalommal járna). A délelőtt folyamán egy miniatűr fúrószerűség segítségével a donor területről kiszedték az átültetéshez szükséges hajhagymákat, amit egy speciális hajtüsző regeneráló folyadékban tároltak lehűtve a beültetés ideéig. Ezután következett egy kis ebédszünet, amit egy elég nagy választékú étterem étlapjáról választhattam ki. A finom ebéd elfogyasztása után következett a befogadó terület érzéstelenítése, és utána a kiszedett hajszálak beültetése.

A délután nagyon vidáman telt, az asszisztens hölgyek és a doktornő vidámsága velem is elfeledtette, hogy mi is történik éppen, így nagyon gyorsan eltelt ez a pár óra. Ami a vidámságon kívül megmaradt még bennem, igaz minimális negatívumként, az az, hogy engem a beültetési hely bemetszésével járó hangok kicsit rossz érzéssel töltöttek el, de lehet, hogy ez másnak fel sem tűnt volna. Az első nap 17 óra után pár perccel, már az autóban ülve egy steril gézzel a fejemen elindultam hazafelé.

Este bevettem a kapott gyógyszert (antibiotikum), de szerencsére a fájdalomcsillapítóra nem volt szükségem, igaz némi szorító úszósapka érzés zavart egy picit, de nem annyira, hogy emiatt fájdalomcsillapítóra lett volna szükségem. Kaptam egy viráglocsolónyi sóoldatot, amivel két óránként permetezni kellett a beültetett részt, nagyon jól esett a használata, kicsit visszavett az úszósapka érzésből. Az alvási pozíció nem volt valami kényelmes (a dupla párna és a vele járó magasabb alvási pozíció miatt), de meglepődve ébredtem reggel, hogy nem is volt olyan vészes az éjszaka, mint ahogy mások írták ezt korábban.

Másnap reggel ugyanúgy indult a műtét mint az előző nap, annyiban volt más, hogy délután a beültetés alatt filmet néztem. Közben néha kicsit félálomszerűen bóbiskoltam is, csak akkor volt némi kis kellemetlenségem, ha érzéstelenítőt kellett kérnem, mert volt, hogy kezdett elmúlni a korábban beadott lidokain hatása, úgy látszik valahogy én egy kicsit érzékenyebb vagyok erre. Szinte percre pontosan ugyanúgy végeztünk mint az előző napon. 17 órakor megkönnyebbülten, hogy túl vagyok a műtéteken, ismét indulhattam hazafelé.